Performancia kutatásokA színház a különböző kortárs elméleti diskurzusok központi fogalmaként túlnőtt a színházi keretek közötti vizsgálódás területén. A teatralitás teóriája a nézés, a nézettség állapotát mint alapvető emberi viselkedési mintát vizsgálja a színházon kívüli interperszonális kapcsolatokban. A performansz elmélete a „tiszta cselekvés" - mint a nyelvi kifejezésnél közvetlenebb kifejezési forma - jellegzetességeit kutatja a kőszínház melletti egyéb művészeti (és a művészet határait feszegető) területeken. A performativitás a nyelv színháziasságát, a jelölőműködés nem-tapasztalati tett-erejét vizsgálja minden emberi megnyilatkozásban a legmesszebb kerülve a színház konkrét tapasztalati terétől. |
| MAGAZIN | |
|---|---|
|