|
- A dolgozat első fogalmazványa elhangzott a XI. deKONFERENCIÁn 2004-ben Szegeden, a Mojo Klubban.
- „The camera is often less an instrument to be used than one which uses the human subject.” (Kaja Silverman: The Threshold of the Visible World. London and New York: Routledge, 1996. 130. Magyarul: A tekintet. Ford. Szemző Hanna. Metropolis, 1999. Nyár. 24-33.: „A kamera gyakran sokkal kevésbé használati tárgy, mint inkább egy eszköz, amely felhasználja az emberi szubjektumot.”)
- „Ez a hiányzó azonban nemcsak külsődleges pozíciót foglal el a nézőhöz képest, hanem kényszerítő erőt fejt ki annak látására.” Kaja Silverman: i. m.
- Vö. Francesco Casetti: Filmelméletek 1945-1990. Budapest: Osiris, 1998. 9. 9. Posztszemiotika. 148-149.
- Laura Mulvey: Visual Pleasure and Narrative Cinema. Screen, 16:3 (Autumn 1975), 6-18. Magyarul: A vizuális élvezet és az elbeszélő film. Ford. Juhász Veronika. In A kortárs filmelmélet útjai. Budapest, Palatinus Kiadó, 2004. 249-271.
- A varrat egyszerűbb narratológiai fogalma azt az instanciát jelöli, amikor két széttartó, össze nem tartozó jelentés vagy asszociációs sor összekapcsolódik. Az így megképződő nézőpont értelmessé, összekapcsolttá tesz bizonyos világrészeket, és egy bizonyos, ideologikus nézőpont szerint rendezi be azokat. Vö. Shlomith Rimmon-Kenan: Narrative Fiction: Contemporary Poetics. Routledge, 2002. Ch. 6: Focalization; illetve magyarázható az egységes ideológiai fokalizáció nélküli, polifonikus narráció mintájára a Tekintetet töredezetté tevő film hatása. A nézőpontok rendszeréhez lásd még: Borisz Uszpenszkij: A kompozíció poétikája. Ford. Molnár István. Budapest, Európa, 1984.
- Vö. Catherine Belsey: Critical Practice. London – New York: Routledge, 1991. 56-90. „Addressing the Subject. The interrogative text.” Magyarul: „A szubjektum megszólítása – A kérdő szöveg.” Helikon 1995. 1-2. 14-41.
- Vö. pl. Slavoj Zizek: The Fright of Real Tears: Krystof Kieslowski between Theory and Post Theory. London: BFI Publishing, 2001. Meg kell persze jegyeznünk, hogy maga Lacan csak egyszer használta egyik szemináriumában a varrat kifejezést, de a későbbiekben ő maga is tiltakozott az ellen, ahogy a terminust a filmelméletekben felhasználták.
- Lásd 1. lábjegyzet.
- Ez az a működés, amit Daniel Dayan úgy szemléltet, hogy a szimbolikus rend kötelező útvonalakat szab meg az ösztönkésztetések számára. „…the laws of the symbolic order give their shape to originally physical drives by assigning the compulsory itineraries through which they can be satisfied.” (The Tutor-Code of Classical Cinema. In Braudy, Leo – Cohen, Marshall: Film Theory and Criticism. Introductory Readings. Oxford University Press, 1992.
179–191. 120.)
- „Therein consists the accent of the Lacanian notion of »suture«, passed over in silence in Anglo-Saxon »deconstructivism« (in »deconstructivist« cinema theory, for example): to put it succinctly, the only thing that actually de-sutures is suture itself.” (Slavoj Zizek: For they know not what they do. Enjoyment as a political factor.London: Verso, 1991. 20.)
- „Concieved in this way, the point de capiton enable us to locate the misreading of „suture” in Anglo-Saxon „deconstructivism” – namely, its use as a synonym for ideological closure […] It is therefore not sufficient to define the King as the only immediate junction of Nature and Culture – the point is rather that this very gesture by means of which the King is posited as their »suture« de-sutures all other subjects, makes them lose their footing, throws them into a void where they must, so to speak, create themselves.” Zizek: i. m.
- Valószínűleg azért éppen egy ilyen felettes pozíció az, ami Kiteshvara változatában a varratot kibontja, mert egy nem-emberi, nem-antropomorfizált „tekintet” megjelenítéseként működik. Ezért az észrevételért Füzi Izabellának tartozom köszönettel.
|
|
