- „A hatalom azt mondta: csak semmi nyíltság, egyenes beszéd, és akkor tárgyalhatunk. A művész azt mondta: jó, majd elrejtem »metaforák erdejébe«, de akkor ne kiabálj áthallásról, mert én csak a közvetett nyelvet beszélem. Ha én nem nevezhetem nevükön a dolgokat, neked sincs jogod azt tenni. A te oldaladon sem lehet semmi nyíltság, egyenes beszéd, hiszen én sem azt gyakorlom.” Bíró Yvette: Volt egyszer egy kelet-európai filmművészet. In uő: A rendetlenség rendje. Film/kép/esemény. Válogatott tanulmányok. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1996. 19. o. Idézi Varga Balázs: Tűréshatár. In A Kádár-korszak művészete. JAK - L'Harmattan Kiadó, 2005. 133. o.
- A film és a szerzők elkötelezettségének ténye a baloldali (az akkori hatalomtól eltérő) ideológia mellett (mint majd később láthatjuk) nem jelenti azt, hogy a film hatásmechanizmusának engedelmeskedve ezek az eszmék elbizonytalanodjanak, roncsolódjanak.
- „Gyenge diktatúra az, amely nem csap le időben, és buta diktatúra az, amely nem ismeri fel ellenfeleit, még ha azok balról leselkednek is. A »papa rezsimje«, mely saját tetteit sem meri vállalni és visszahőköl önnön lehetőségeitől. Amely irtózik a diktatúra szótól, miközben (eleinte több, később kevesebb) következetességgel gyakorolja azt: a politikai vérfürdőket titokban, szinte szégyenkezve hajtja végre, mert minden bizonnyal retteg a morális felelősségvállalástól, és ez az állapot később sem változik, csak jóval komikusabb lesz: értetlen kultúrbürokraták téblábolnak a vernisszázsokon és filmbemutatókon, bizonytalan esztétikai döntéseket hozva-halogatva.” (Vasák Benedek Balázs: Érted, világforradalom? Filmvilág, 1998/11. 11. o.)
-
A gondolatmenet itt igyekszik segítségül hívni az ideológiák hatásmechanizmusát előszeretettel vizsgáló Slavoj Žižek egyik központi kategóriáját, az „overidentification” fogalmát illetve annak logikai struktúráját. Ha szeretnénk közelebbi fogalmat alkotni erről, akkor nagyon röviden és nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az egy olyan stratégia, amely a megismerést úgy teszi lehetővé, hogy közben nem fojtja, vagy rejti el a dologban rejlő obszcén tartalmakat. Ez a működés nem más, mint magával a szimptómával való azonosulás („Enjoy your symptome!” - szól Žižek egyik könyvének címe), ami Žižek reményei szerint megment a tünet értelmezésének végtelen aktusától, és általa „egyből az igazság kellős közepében” találjuk magunkat. (Kiváló Žižek-bevezetést nyújt Ian Parker: Slavoj Žižek. A critical introduction. London/Sterling, Virginia, Pluto Press, 2004.) Ezzel némiképp magyarázatra lel a fentebb leírt jelenség, miszerint a „metafora-erdőbe” bujtatott rendszerkritika miért esett a tűrt kategóriája alá. A hatalomnak nem kellett félnie, hiszen az ideológiát konstituáló elfojtott „mag” az ilyen megközelítés számára örökre rejtve marad.
- A „túlzásra” már Zalán Vince is felhívja a figyelmet a filmmel kapcsolatban (Zalán Vince: Filmrendező távcsővel. Kritika, 1986/1 Idézi: Bódy Gábor életműbemutató. Szerk. Beke László, Peternák Miklós. Budapest, Műcsarnok, Művelődési Minisztérium - Filmfőigazgatóság, 1987. 68. o.)
- Žižek, Slavoj: Miben téved Arendt és Goldhagen? Magyar Lettre Internationale, 1999. tavasz, 32. szám
- Magyar abból indulhatott ki, hogy Hofi Gézákkal, kocsmai megmondóemberekkel, üzemi hatalom-anyázásokkal nem lehet szembehelyezkedni a kommunista hatalommal, csak „belülről” lehet ütőképesen támadni. A cinikus távolságtartás és rendszertagadás képtelen kikapcsolni az elfojtó mechanizmusokat.
- Oszter Sándor a filmben a következőképpen határozza meg a jó agitátort: „munkásgyerekek, hűek az eszméhez és bíznak politikánk helyességében.”
- Muhi Klára: A talált képek vonzásában. Metropolis, 1999/2. 82. o. Úgy tűnik, a puszta frázisoknak bizonyos többletre kell szert tenniük ahhoz, hogy kiszakadjanak a közöny mocsarából, és hogy potens ágensekké váljanak. E túlcsordulás természetére később fény is derül.
- Vasák Benedek Balázs: Érted, világforradalom? Filmvilág, 1998/11. 13. old.
- Muhi Klára: A talált képek vonzásában, 77. o.
- Vasák Benedek Balázs: Érted, világforradalom? 13. o.
-
„Az archív egy megfellebbezhetetlen igazságpillanat.” Idézi Muhi Klára: A talált képek vonzásában, 77. o.
- Vasák Benedek Balázs: Érted, világforradalom? 13. o
- A diktatórikus kommunizmus eredetileg „egy »autentikus« társadalmi vállalkozásban gyökerezett” (de valójában ez „az új rend a forradalom elárulásán alapult”). (Žižek, Slavoj: Miben téved Arendt és Goldhagen?)
- Ezt az ugrást mindenképpen vissza kell vonatkoztatni az „overidentification”-re, s meg kell állapítanunk, hogy az mindig performatív (is), hiszen a szavakat mindig az azonosulásra irányuló „legyen” vezérli, vagyis a pusztán szavak általi azonosulás sohasem maradhat meg a nyelv leíró oldalán. Az ideológiai textussal való azonosulás mindig túlcsordítja a jelölő és jelölt irányába. Ez az emanatív mozzanat hozza létre azt a többletet, ami a frázist a közönyből kisegíti.
- A kommunista forradalom kapcsán gondolhatunk itt a marxi filozófia mint performatív értelmezés gyakorlatára („A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, a feladat, hogy megváltoztassuk” - Karl Marx: Tézisek Feuerbachról), vagy a Kommunista Kiáltvány performativitására is akár.
- „Az Agitátorokat úgy képzelte, hogy semmi más ne történjen, mint hogy a szereplőink egy szobában ülnek és a '19-es forradalomról vitatkoznak.” - mondja Magyar Dezső Bódyról. Muhi Klára: Forradalmak és büntetések. Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal. Filmvilág, 1998/11. 8. o.
- Szentesi, az excentrikus forradalmár ki is mondja az igazságot, miszerint „A forradalom nincs befejezve!”, de ez csupán részigazság marad, hiszen ez a megállapítás csak a forradalom egyik oldalára vonatkozik. A konstruktív oldal ennek pont az ellenkezőjét állítja, s a már megtörtént forradalmat szeretné meg- ill. fenntartani. (A forradalom kettős természetéről lásd: Jacques Derrida: Marx kísértetei. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1995, 105. o.
- Lásd Žižek, Slavoj: Miben téved Arendt és Goldhagen?
- „Forradalom a rend egyenruhájában” - Derrida: Marx kísértetei, 127. o.
- Derrida: Marx kísértetei, 40. o.
- A forma adekvátságát alátámaszthatja az a tény is, hogy („meg nem erősített információk szerint”) Lukács a film bemutatója után elsírta magát a meghatódottságtól...
-
Idézi Muhi Klára: A talált képek vonzásában, 77. old.
- Idézi Varga Balázs: '68 arcai. Filmkultúra, 1998. http://www.filmkultura.hu/articles/essays/68as.hu.html
- Ennyiben tehát (újra) egymásba csúszik kommunista ideológia és (neo)avantgárd művészetfelfogás - legalábbis annak egy bizonyos ága. Erre hívja fel a figyelmet Kenedi János is Magyar Dezsőről, Dobai Péterről és Bódy Gáborról szólva. Lásd: Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968-1988) III. kötet: Interjúk. (Készítette: Csizmadia Ervin) Budapest, T-Twins, 1995. 201. o. Idézi: K. Horváth Zsolt: Az erőszak imperatívusza. In Underground kultúra és alternatív nyilvánosság. Budapest - Pécs, megjelenés előtt
- „Immár nem értelmet hordoz, hanem felszólítást, erőszakot, készséget a szakításra. [...] egyetlen mértéke a mértéktelenség: így harcra szólít fel, mi több, »forradalmi terrort« feltételez.” - írja Blanchot Marxról. Idézi: Derrida: Marx kísértetei, 42. o. A kiteljesítésnek egy másik lehetséges aspektusa a gépember („... névtelen, nyitott készülékké válni. Legyen hideg és tárgyilagos működésed.”), amit Žižek is említ az orosz (forradalmi) avantgárd kapcsán. (Žižek, Slavoj: Can Lenin Tell Us about Freedom Today? http://www.lacan.com/freedom.htm)
- „Az erőszak az az eszköz, amely segítségével a társadalmi haladás érvényre jut. [...] Az erőszak minden új társadalommal terhes társadalom bábája„ - hangzik el a film bírósági jelenetében.
-
Szilágyi Ákos: A mi kis 68-unk. Fordulat, 1999. Tavasz-Nyár, 85. o. Hasonló kijelentés tehető Derrida: Marx kísértetei kapcsán is, azzal hogy az utóbbi alapján a viszony bármely forradalomra alkalmazható. Az erre rímelő marxi gondolatot idézi Derrida: Marx kísértetei, 119. o.
- Az erre rímelő marxi gondolatot idézi Derrida: Marx kísértetei, 119. o.
- Derrida: Marx kísértetei, 16. o.
- Derrida: Marx kísértetei, 127. o.
|
|
