|
- Genette, Gerard: Transztextualitás. Helikon 1996/1-2, 82-90.
- Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Budapest, Gondolat, 1984. 87.
- Todorov, Tzvetan: Bevezetés a fantasztikus irodalomba. Budapest, Napvilág Kiadó. 2002. 142.
- Lásd pl.: http://www.terrortrap.com/ghostmovies/ - mindkét filmhez, nyilvánvaló tévedésből ugyan, de nem véletlenül, a Haunting rendezője van föltüntetve.
- A spin-off a külföldi szakterminológiában azokat a szövegeket jelöli, amelyek egy korábbi szöveg konkrét elemét veszik át (kiváltképpen szereplőt), és helyezik egy újabb szövegbe, amelynek az átvételen túl nincs kapcsolata az eredeti szöveggel.
- A follow-up időviszonyok nélkül értelmezett folytatást jelent.
- Kétféle follow-upot különböztethetünk meg. A gyakoribb sequel az eredeti mű idejét követően játszódik, míg a prequel retrospektív: az eredeti mű idejénél korábbra kalauzol.
- Néhány jellegzetes darabja az áramlatnak: Vilgot Sjöman: Kíváncsi vagyok - sárga (1968); Dusan Makavejev: W. R. - az organizmus misztériuma (1971); Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban (1972); Marco Ferreri: A nagy zabálás (1973); Walerian Borowczyk: Erkölcstelen mesék (1974); Just Jaeckin: Emmanuelle (1974); Jancsó Miklós: Magánbűnök, közerkölcsök (1974); Dusan Makavejev: Sweet Movie (1974); Pier Paolo Pasolini: Saló (1975); Walerian Borowczyk: Az állat (1975);Oshima Nagisa: Érzékek birodalma (1976); Liliana Cavani: Az éjszakai portás (1976);Walerian Borowczyk: Egy kolostor belsejében (1977); John Lamond: Felicity (1979).
- Gadamer: Igazság és módszer, 99.
- Ricoeur, Paul: Mi a szöveg? In uő: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok. Budapest, Osiris, 1999. 27.
- Gadamer: Igazság és módszer, 99.
|
|
