|
- Lásd: Pléh Csaba: Bevezetés a megismeréstudományba. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/cog/cimlap.htm
- A kognitív filmelmélet bemutatásában a következő tanulmányra támaszkodok: Stephen Prince: The Discourse of Pictures. Iconicity and Film Studies. Film Quarterly, 47. kötet, 1. szám (1993. augusztus), 16-28.
- Alexander Sesonske: Time and Tense in Cinema. The Journal of Aesthetics and Art Criticism. 38. kötet, 4. szám (1980. nyár), 419-426.
- Branigan a szöveg jelzésrendszerét (jelen esetben a vászon jelrendszerét) nevezi fenomenálisnak, e mögött nem valamely, a szövegbeli megformáltságtól érintetlen lényegiség áll, inkább a nézői aktivitás képezi ezt a „mélystruktúrát” (ez nem Branigan kifejezése). Bordwell kognitív narratológiájával ellentétben azonban a branigani modell nem zárja ki a különböző jelentéslehetőségek oszcillálását. Bordwell szerint a néző a filmi narratíva jelzései alapján megkonstruál egy történetet, mely – mivel nem vethető össze velük – kizárja vagy felváltja az összes többit. Branigannél az eltérő narratív szinteken történő jelentéstulajdonítás lehetővé teszi a szöveg ellenállását; következésképpen ez a modell közelebb áll ahhoz a dekonstruktív-kritikai szövegfogalomhoz, miszerint a szöveg egyetlen értelmezése sem meríti ki annak textualitását. (Paul de Man ezért a szöveg jelölési potenciálját nevezi materiálisnak, míg a jelentéstulajdonítás aktusát a fenomenalizációval kapcsolja össze.) Bordwell és Branigan modelljének összevetéséről lásd bővebben: Kevin Sweeney: Constructivism in Cognitive Film Theory. Film and Philosophy, 1994. II. kötet (http://www.hanover.edu/philos/film/vol_02/sweeney.htm)
- A „narratív séma” a tudás olyan szerveződése, mellyel a befogadó előzetesen rendelkezik, és amely döntő szerepet játszik a narratív mintázatok felismerésében, elrendezésében és emlékezetben tartásában. A narratív séma a következő összetevőkből áll: 1. a helyszín és a szereplők bevezetése (kivonat vagy prológus); 2. a tényállás magyarázata (orientáció, expozíció); 3. kezdeti esemény; 4. a főszereplő érzelmi megnyilatkozása vagy céljának megállapítása; 5. bonyodalmak; 6. megoldás; 7. reakciók a megoldásra (epilógus) (13-20.).
- Ez implicit módon a szerzői horizontot előnyben részesítő, produkcióesztétikai megközelítések egyfajta kritikája is. Lásd még: Edward Branigan: Metaelmélet. Ford. Szászi Fatime. Metropolis, 1998/2. (http://emc.elte.hu/~metropolis/9802/bra1.html): „a szöveg tekintetében a szerző és az olvasó ugyanazon a síkon mozog” és „az elbeszélés és az olvasás nem egymástól elkülönülő gyakorlatok, hanem ugyanannak a folyamatnak különböző feltételek között vizsgált aspektusai”.
- Lásd a fikció definícióját a 7. fejezetben: a fikciós művek a referenciális viszonyt nyitottá és többsíkúvá teszik, vagyis nem tudjuk rögtön eldönteni, hogy mi a szöveg referense.
- Edward Branigan: Point of View in Cinema. A Theory of Narration and Subjectivity in Classical Cinema. Berlin – New York – Amsterdam, Mouton, 1984. Magyar fordításban a 8. fejezet olvasható: Metaelmélet. (lásd 6. lj.)
- http://emc.elte.hu/~metropolis/9802/bra1.html
- Uo.
- Uo.
|
|
