|
- A szöveg első változata a SZTE által szervezett Kép/Szöveg/Reprezentáció Nemzetközi Konferencián (2005. április 24-26.) hangzott el.
- A film és a színház összehasonlításával foglalkozó elméletek széles áttekintését nyújtja Susan Sontag Film és színház című írásában. Ford. Koós Anna. In A film és a többi művészet. Gondolat, Budapest, 1977. 352-378. o.
- Ld.: André Bazin: A filmnyelv fejlődése. Ford. Baróti Dezső. In uő: Mi a film. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 24-43. o.
- Ld.: Erdély Miklós: Montázs-éhség. In uő: A filmről (Filmelméleti írások, forgatókönyvek, filmtervek, kritikák). Válogatott írások II. Budapest, Balassi Kiadó, 1995. és Sz. M. Eizenstein: A filmszerűség elve és a képírásjel. In uő: A filmrendezés művészete. Gondolat, Budapest, 1963.
- Helga Finter: A posztmodern színház kamera-látása. Ford. Kiss Gabriella. In Ellenfény, 1998/3. szövegmelléklet http://www.literatura.hu/szinhaz/posztmodern.htm
- „Il n'y a pas de hors-théatral.” Elinor Fuchs: The Death of Character: Perspectives on Theater After Modernism. Bloomington and Indianapolis, Indiana University Press, 1996. 146. o.
- A schlegeli alapú irónia-felfogásról - amely szerint az irónia a trópusok trópusaként minden szöveget jellemez; a jelölő állandó bizonytalansága folytán, „premanens parabázisként” többértelművé tesz minden nyelvi működést - lásd: Paul de Man: Az irónia fogalma. In uő: Esztétikai ideológia. Ford. Katona Gábor. Budapest, Janus/Osiris, 2000. 175-203. o.
- A kísérteties (unheimlich) Freud fogalma az elfojtott visszatérésére, amikor a tudat és a tudattalan közti határok meginognak. A kísérteties – mint az etimológiai fejtegetés kimutatja – egyszerre jelenti önmagát és saját ellentetjét, idegen (unheimlich) és otthonos (heimlich) egyszerre. A hatás mindig abból a szorongatottságból adódik, hogy soha sem tudjuk biztosan eldönteni, hogy valami azt jelenti-e, amit gondolunk, hogy ott van-e valóban, amit a szürkületben látunk; tehát, hogy az a valami egyáltalán jelöl-e vagy sem. Ld. Sigmund Freud: A kísérteties. In Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Szöveggyűjtemény. Szerk. Bókay Antal, Erős Ferenc. Budapest, Filum Kiadó, 1998. 65-82. o.
-
A (beszédet is átható) írás iterabilitása (azonosság nélküli ismétlése) okozza, hogy a megnyilatkozáshoz köthető szándék mindig bizonytalan, hogy „mindig előfordulhat, hogy a szerző esetleg nem azt mondja, amit közölni szándékozott (…)” (Jacques Derrida: Korlátolt felelősségű társaság abc... Ford. Kovács Sándor. Helikon, 1994/1-2., 174-184., 180. o.)
- Cynthia Chase: Arcot adni a névnek. De Man figurái. Ford. Vástyán Rita és Z. Kovács Zoltán. Pompeji, 1997/2-3, 108-144., 131. o.
-
Hans Henny Jahnn: Medea. Radnóti Színház. Fordította: Ungár Júlia. Díszlet: Ambrus Mária. Jelmez: Benedek Mari. Dramaturg: Ungár Júlia. Rendező: Zsótér Sándor. Szereplők: Csányi Sándor, Csomós Mari, Martin Márta, Moldvai Kiss Andrea, Kocsó Gábor, Molnár Erika, Schneider Zoltán, Hámori Gabriella. http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?id=409&cid=4208
-
Bertold Brecht: Kaukázusi krétakör. Vígszínház. Fordította: Ungár Júlia. Díszlet: Ambrus Mária. Jelmez: Benedek Mari. Zene: Paul Dessau. Dramaturg: Ungár Júlia. Rendező: Zsótér Sándor. Szereplők: Básti Juli, Börcsök Enikő, Venczel Vera, Harkányi Endre, Hegedűs D. Géza, Sarádi Zsolt, Szamosi Zsófia, Tanai Bella, Tóth Attila. Közreműködik: A Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa. Karigazgató: Gupcsó Gyöngyvér, Szebellédi Valéria. http://www.vigszinhaz.hu/html/kaukaz.htm
- Edmund Burke: A Philosophical Enquiry into the Origin of our Ideas of the Sublime and Beautiful (1757). Oxford World’s Classics, Oxford University Press, 1998.
- Látszólag furcsa gesztus ez a dogma-pontok kitalálójától, amelyekben a természetességet követeli vissza a valóságot hamis módon megszépítő, álomvilággá változtató hollywoodi filmektől. Nem egyértelmű, hogy (a többi filmben) a valós helyszínen zajló, mesterséges világítás és smink nélküli forgatásoknak tényleg valamiféle filmes közvetlenség-e a célja, mint ahogy az elsőre látszik, vagy az apró hibákkal, véletlenszerű egyediségekkel rendelkező csillogó arc premier planba hozásának, testtől való levágásának abszurditásával épp a film anyagszerűségére kíván reflektálni. Az utóbbi esetnek, mely szerint a film a valósághoz képest teszi láthatóvá határvonalait, tükörszerű megfelelője lehet a színházhoz viszonyított önmeghatározás, és ezek szerint a Dogville nem rúgja fel a pontokat, hanem a látszat ellenére éppen hogy megfelel nekik.
- Térey János: Nibelung lakópark. A Krétakör Színház társulata és a Trafó közös előadása a Budavári Sziklakórházban. Szereplők: Nagy Zsolt, Gyabronka József, Péterfy Bori, Sárosdi Lilla, Rába Roland, Láng Annamária, Somody Kálmán, Bánki Gergő, Csákányi Eszter, Scherer Péter, Terhes Sándor, Tilo Werner. Díszlet: Menczel Róbert. Jelmez: Breckl János. Zene: Tallér Zsófia. Dramaturg: Petrányi Viktória. Rendező: Mundruczó Kornél
- Gilles Deleuze – Félix Guattari: Rizóma. In A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény. Szerk. Bókay Antal, Vilcsek Béla, Szamosi Gertrud, Sári László. Budapest, Osiris Kiadó, 2002. 70-86. o., 75. o.
- I. m. 75. o.
|
| |
|
