A vizuális kultúra elmélete és története 

A vizuális kultúrával foglalkozó  diszciplína egyrészt egy olyan viszonylag új tudományterületnek számít, amely a vizuális reprezentációk kulturális beágyazódásának újszerű megközelítésmódjait hozta forgalomba, másrészt nyilván sok esetben inkább hangsúlyáttevődésekről van szó, amennyiben a klasszikusnak számító művészettörténet, ikonológia, valamint olyan újabb vizsgálódások, mint a filmelmélet, a médiumelméletek, a kritikai elméletek stb. elméleti belátásaiból (is) építkezik.

Teatralitás, performansz, performativitás 

A színház a különböző  kortárs elméleti diskurzusok központi fogalmaként túlnőtt a színházi keretek közötti vizsgálódás területén. A teatralitás teóriája a nézés, a nézettség állapotát mint alapvető emberi viselkedési mintát vizsgálja a színházon kívüli interperszonális kapcsolatokban. A performansz elmélete a „tiszta cselekvés" - mint a nyelvi kifejezésnél közvetlenebb kifejezési forma - jellegzetességeit kutatja a kőszínház melletti egyéb művészeti (és a művészet határait feszegető) területeken. A performativitás a nyelv színháziasságát, a jelölőműködés nem-tapasztalati tett-erejét vizsgálja minden emberi megnyilatkozásban a legmesszebb kerülve a színház konkrét tapasztalati terétől. 

Performancia-kutatások 

A színháztudomány, az antropológia, az irodalomelmélet és a szociológia határmezsgyéjén mozgó  performancia-kutatás (Performance Studies) szempontjából a színháziasság  és a játék jellemzői nem szorítkoznak a professzionális előadók által színpadon vagy más játéktérben bemutatott előadásokra, hanem kiterjeszthetők a társadalmi jelenségek széles skálájára a sporteseményektől és a táncelőadásoktól kezdve a tudományos világ performatív megnyilvánulásain keresztül a gyógyításig, a vallás gyakorlásáig vagy éppen a pop-koncertekig. A játék, a színháziasság és a performancia - Shakespeare Globe színháza mottójának szellemében („Színház az egész világ") - ebben az értelmezésben a kultúra egészét áthatja, ezáltal olyan kérdésfeltevéseknek nyitva meg az utat, amelyek a színháziasságnak, a performanciának a társadalomban betöltött központi szerepét vizsgálják. Hogyan illeszkedik egy adott performancia tágabb társadalmi, tudományos, világnézeti diskurzusokba? Hogyan képes azokat létrehozni, fenntartani, kommentálni vagy megkérdőjelezni? A performancia kutatásával foglalkozó tematikus számunkba olyan cikkeket várunk, amelyek szűkebb vagy tágabb értelemben vett előadásokat, színpadi vagy színpadon kívüli játékokat sajátos episztemológiai, kulturális, ideológiai modellekkel való kölcsönhatásukban tárgyalják. 

Film és képregény