Apertúra Film-Vizualitás-Elmélet
2012. nyár [VII. évfolyam, 4. szám] | Nyomtatás |

Az Apertúra 2012. nyári száma egy rendkívül alulreprezentált szakterületről közöl írásokat: az animációs film tanulmányozásába nyújt bepillantást. Magyar nyelven ezidáig meglehetősen kevés figyelmet kapott a nemzetközi filmtudományban is viszonylag friss területnek számító animációkutatás, így a jelen összeállítás az Enigma 2008/56-os, illetőleg a Metropolis 2009/1-es animációs szövegválogatásának folytatásaként is felfogható.
Bizonyos értelemben az írások által kínált megközelítések diverzitása az animáció módfelett sokarcú természetét is érzékelteti, jóllehet a szövegek problémafelvetése több ponton is érintkezik egymással. Az írások tanúsága szerint az animációs film egyik lényegi tulajdonságaként tételezhető, hogy - s ez számos módon értelmezhető - kevéssé szorítható stabil határok közé; megjelenésmódjait szüntelen változékonyság jellemzi, avagy a határok módosítása, megkérdőjelezése és legkivált átlépése. Ezek az átléphető határok sokfélék lehetnek. Vonatkoztathatóak az animációs film sajátos diegézisére és annak rétegződésére, legyen szó a metalepszis
jelenségének aktualizálódásáról (lásd Erwin Feyersinger írását), vagy az animáció intermediális működésmódjáról s annak következményeiről (lásd Pusztai Beáta tanulmányát). A bábanimáció a láthatatlannak és megismerhetetlennek ad megjelenési módot s megszólalási lehetőséget (lásd Bencsik Orsolya érvelését), míg a metamorfózis - mint az animáció egyik inherens jellegzetességének - tematizálása a stabil testhatárokról való lemondás inspiratív szerepét és konnotációit nyomatékosítja (lásd Olga Blackledge fejtegetését). Három szövegben kiemelt szerepet kap az animációs film és a - tényleges vagy feltételezett, illetőleg politikailag-ideológiailag preformált - valóságreferencia kapcsolata: a kérdés éppúgy felvetődik a leginkább paradoxnak tűnő „határátlépés", a dokumentumfilmmel ötvözött animáció esetében (lásd Orosz Anna Ida írását), miként a propagandisztikus célokat (is) szolgáló, de (nem ritkán) művészi értéket is képviselő animációs alkotások kapcsán, legyen szó az USA vagy Kelet-Európa politikai animációjáról (lásd Zsély Csilla, illetve Gerencsér Péter tanulmányát).
Végezetül az összeállítás zárótétele (lásd Patrícia Castello-Branco szövegét) az avantgárd animáció különböző, viszonylag jól elhatárolható irányzatait kapcsolja egybe, s fogalmi apparátussal is segíti az animáció eme ezoterikus szegmensének megközelíthetőségét, felszámolni próbálván valamelyest azokat a határokat, amelyek a befogadók többségét elválasztják a szóban forgó mozgóképes törekvésektől.Összeállításunk tehát annak a heterogenitásnak a feltérképezését is célozza, amely a kezdetektől fogva megtalálható az animációs filmben, ugyanakkor a kortárs audiovizuális kultúrában még hangsúlyosabb, mint valaha, s ez nem utolsó sorban az animációs filmben tapasztalható szüntelen „határátlépésekre" vezethető vissza.

A szerkesztő: Varga Zoltán  

Az animációs film határátlépései

Erwin Feyersinger: Diegetikus rövidzárlatok: a metalepszis az animációs filmben

Pusztai Beáta: Képregény + film = rajzfilm? A japán rajzfilm a médiumközi adaptáció hálójában

Bencsik Orsolya: Megszólal a „megismerhetetlen". Bábok és babák, mint a lélek szócsövei

Olga Blackledge: Erőszak, hajsza és a test konstrukciója az amerikai és szovjet animációs sorozatokban

Gerencsér Péter: A propagandától a metanyelvi önreflexióig. A cseh animációs film politikai hagyományáról

Patrícia Castello-Branco: Tiszta érzékek? Az absztrakt filmtől a digitális képekig

Diákmunka

Orosz Anna Ida: Történelem „belülnézetből". Vázlat a történelmi animációs dokumentum-rövidfilm emlékezet-ábrázolásának vizsgálatához

Zsély Csilla: Rajzfilmfigurákkal Hitler ellen. Az USA animációs propagandája a II. világháború alatt

Dudás Barbara: Játék és film határok nélkül

 
Partnerünk
Advertisement
?>