Apertúra Film-Vizualitás-Elmélet
2012. tavasz [VII. évfolyam, 3. szám] | Nyomtatás |

Tavaszi számunkban két témakörből válogattunk írásokat. A média/medialitás blokk a manapság a humántudományok homlokterébe került médium fogalmát járja körül. Míg John Guillory nyelvelméleti és filozófiatörténeti szempontból vizsgálja a médiumfogalom megjelenéséhez szükséges előfeltevések kontextusait, Joachim Paech azon váltásokra koncentrál, melyek abból következnek, hogy a filmet rendre művészetnek, szövegnek vagy éppen médiumnak tekintik. A fotografikus kép indexikus jellege a közös témája Mary Ann Doane és Jens Schröter tanulmányainak, de az analóg/digitális váltást különbözőképpen pozicionálják: Doane fordulópontnak tekinti a médiumfogalmat illetően (a digitális az anyagtalanság vágyából táplálkozva a hagyományos médiumfogalom felszámolásán dolgozik), Schröter arra helyezi a hangsúlyt, hogy mind az analóg, mind a digitális kép referencialitása a magyarázat, a  kontextualizálás és az intermediális eljárások hasonló műveletein alapszik. Seress Ákos a film és a színház mediális versengését, a nézői pozíció változását mutatja be a Miller-dráma elemzésén keresztül.

A hangrögzítés „dokumentumai" című összeállításunkban a hang technikai rögzítésének korabeli kontextusából szemezgetünk. (Az Apertúra 2011-es őszi számát a hang filmes használatainak szenteltük.) Az újság- és magazincikkek, sci-fi történetek, elbeszélések, műszaki leírások felidézik azokat a félelmeket, szorongásokat és reményeket, melyek ezen technikai vívmányhoz kapcsolódtak: a veszélybe sodró, testetlen vagy halált hozó hang, a halottak hangjának rögzítése, a hang mint a személyiség lenyomata, a hang és a látvány összeilleszthetősége.

Média/medialitás

John Guillory: A médiafogalom eredete

Joachim Paech: Miért média?

Mary Ann Doane: Az indexikus és a médiumspecifikusság fogalma

Jens Schröter: Analóg/Digitális. Referencialitás és intermedialitás

Seress Ákos: Színház, film és a panoptikus gépezet. A mindentudó nézői pozíció Arthur Miller: Az ügynök halála című drámájában

A hangrögzítés „dokumentumai"

J.D. Whelpley: Chladni atomjai (1860)

A beszélő fonográf (1877)

A beszélő fonográf (1878)

Maurice Renard: A halál és a kagyló (1907)

Salomo Friedlaender (Mynona): Goethe a fonográfba beszél (1916)

John L. Cass: A hang és a kép illúziója (1930)

Dorothy Parker: A telefonhívás (1930)

 
Partnerünk
Advertisement
?>