Szindbád: Krúdy/Huszárik

Krúdynak a Szindbád-történetekben kikristályosodó prózapoétikája olyan sajátos elbeszélési módot hozott létre, mely nemrégiben ismételten magára vonta az értelmezők figyelmét. A lineáris tér-idő megbontása, az idő és a szubjektivitás kölcsönviszonya, az emlékező alaphelyzet történet- és szövegalkotó eljárásokká válnak Krúdynál.

Bódy Gábor szerint az Elégia, Huszárik Zoltán 1965-ös rövidfilmje „az első magyar film, amely valóban a film nyelvében gondolkodott". Mennyiben kapcsolódott a hazai és a nemzetközi filmes nyelvekhez a Szindbád, mely a rövidfilmek látásmódját egy sajátos narratív szerkezetbe öltötte? Mennyiben tartozik bele szervesen a magyar filmtörténeti hagyományba, és miben áll a hatása az utókor filmművészetére? Melyek a recepció meghatározó irányai?

Az egyes alkotásokat a szerzői életművek kontextusába helyező értelmezések nem tekinthetnek el attól, hogy mindkét narratívát a líraiság, a metaforikusság és hangsúlyos esztétizáló tendencia jellemzi. A képi és asszociációs szerkesztésmód, a hasonmás-figurák felbukkanása egy intermediális olvasatban is funkciót nyerhetnek.

Az Apertúra olyan elemző, elméleti és történeti írásokat vár a tematikus összeállításba, melyek reflektálnak a médiumváltásból adódó adaptációs kérdésekre, a nosztalgia, az irónia és a komikum összefüggéseire, vagy a recepció eddigi eredményeit feltáró, átíró értelmezési irányokat nyitnak meg.

A hang és médiumai

Olyan cikkeket várunk, amelyek a hang rögzített vagy nem rögzített jelenségét, a hang materialitásának implikációit vizsgálják; amelyek a hangot az ideológiához, metafizikához, reprezentációhoz, etikához, vagy politikához való viszonyában értelmezik. Az elemzések foglalkozhatnak  például hangjátékkal, a film és a hang viszonyával, zenei kérdésekkel, de
érinthetnek más, a hang jelenségével kapcsolatba hozható témákat is.