- „Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk”. Történetek a magyar filmről VII. Készítette az Objektív Filmstúdió és a Magyar Televízió Filmfőszerkesztősége.
- Lásd: Makk Károly: Macskajáték (1974), illetve: Örkény István: Macskajáték (1963). In Örkény: Kisregények. Budapest, Palatinus, 2001. pp. 89–183.
- A darabot Szolnokon mutatták be 1971-ben, egyik leghíresebb színpadi változata a Pesti Színház előadása Székely Gábor rendezésében (1971) Sulyok Máriával Orbánné szerepében, majd a Játékszín-beli előadás Psota Irénnel, Tolnay Klárival és Törőcsik Marival Berényi Károly rendezésében (1986).
- Ezt az értelmezést „írja elő” magának Örkénynek a darabhoz írt rendezői utasítása is: „Ezt a darabot úgy kell eljátszani, mintha egyetlen mondat volna. Nem tűr semmiféle lelassulást, megállást vagy színváltozást, hiszen elejétől a végéig nem más, mint zaklatott lelkű hősnőjének, Orbánnénak egyre zaklatottabb és feszültebb vitája önmagával, a nővérével, az egész világgal ...” Idézi: Béládi Miklós – Rónai László (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981–1990. III. köt: A próza. p. 1430.
- Örkény: Macskajáték, p. 91.
- I. m. p. 106.
-
I. m. pp. 107–108.
- I. m. p. 117.
- I. m. p. 131.
- I. m. p. 133.
- I. m. pp. 119–150.
- I. m. p. 183.
- Ezen a ponton azonban nem szabad elfeledkeznünk arról a tényről, hogy bár a dráma és a kisregény-változat sokban hasonlít egymásra, a film forgatókönyvéhez a kisregény szolgált alapul, míg a színpadi előadások a dráma-változatot viszik színre.
- Ld. Gelencsér Gábor: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében. Budapest, Osiris, 2002. p. 59. E filmcsoportról ld. a könyv „A szerzői stílus” című fejezetét (pp. 58–126.), annak is elsősorban két alfejezetét: „A szubjektív »ő«”, pp. 85–89. és „Ember, felvevőgéppel”, pp. 90–101.
- I. m. p. 59.
|
| |
|
